SZDK
Már korábban tudomásomra jutott, hogy van olyan iskola, ahol előfordul, hogy idősebb, tapasztaltabb diák tart szakkört a fiatalabbak számára. Bár én ezt nem tartom szerencsésnek, hiszen nincs az a diák, aki olyan szakmai színvonalú szakkört tudna tartani, mint egy JÓ tanár. Viszont maga az ötlet, hogy csak diákok járnak együtt egy iskolai önképzőkörszerű eseményre, megfogott. A fiatalabb, de lelkes diákokat eddig is támogattam (na nem pénzzel, hanem tanácsokkal), voltak, akik meg is fogadták a tanácsaimat. Ilyen volt például az, mikor szóltam 5-10 diáknak ingyenes táborozási lehetőségről és voltak, akik adtak is be pályázatot. Emellett az is előfordult, hogy amikor a kémiatanárnő nem tudott betegsége miatt jönni a szakköre, én magyaráztam el több példát is K. J.-nak, és meg is értette. Múlt héten, nem tudom, milyen hatásra jött a forradalmi ötlet: az iskolai diákkör megalapítása, ami mást nyújtana, mint egy szakkör. A diákkörbe csak diákok léphetnének be, és az idősebbek bármilyen témában diákköröket tarthatnának a kisebbeknek, ami részben hasonlíthatna egy szakkörre is, de lehetne olyan diákkört is tartani, ahol lehetőségekről, élményekről számolunk be egymásnak. Emellett tarthatnánk a tagoknak programokat is, például együtt elmehetnénk a Kutatók éjszakájára. Később a már elballagott diákköri tagok visszajárhatnának egy-egy diákkörre vendégként és beszélhetnének az érdeklődőknek az egyetemi életükről vagy akár a munkájukról. Az iskola népszerűsítésének céljából tarthatnánk kihelyezett diákköröket is általános iskolákban, mindegyik helyen olyan SZDK-tag, aki előzőleg az adott iskolában tanult, ezzel közvetlenebb kapcsolat léphetne fel, mint egy nyílt napon. Ezek mellett még sok ötlet jöhetne a későbbiekben is.
Első lépésként néhány olyan lelkes diákot akartam keresni, akik már az alapítástól tagok lennének. Két embernek írtam eddig, mindkettőnek tetszett is az ötlet, így már hárman vagyunk. Mikor visszavittem az iskolába a táborban használt köpenyt, bent volt az igazgató is, úgyhogy neki is elmondtam az ötletet, és egyben átadtam neki a megvalósítási tervezetet és a szabálytervezetet is későbbi elolvasásra. Neki is tetszett az ötlet, bár először azt hitte, egy DÖK-höz hasonló szervezetet akarok létrehozni. Pár nappal később az egyik tag, akinek szóltam, beszervezett még egy embert, így már négyen vagyunk.
Egy hétig egyedül voltam itthon. Anyámék és apámék is éppen egyszerre utaztak el, így mindenhol nekem kellett etetni az állatokat. Az iskola közeledtével megoldottam a nyárra feladott több mint száz fizikapéldát is. Amikor anyámék hazaértek, az új férje minősíthetetlen hangnemben viselkedett velem azt sérelmezve, hogy koszos lett a szemetes és egy fonnyadt virág maradt az asztalon. Konkrétan kijelentette, hogy az a baja, hogy "haza kell érni ebbe a szarba, amit én és tesóm jelentünk". Ezen nagyon felháborodtam, azóta szóba se álltam vele és nem is tervezem. Már megint nagy lett a pofája. Két-három éve is volt egy ilyen időszaka, akkor már abban reménykedtem, hogy anyámmal szétválnak.
Másnap reggel indultam az osztályhoz a Tisza-tóra, ahol két éjszakát töltöttünk együtt. Fürödtünk, iszogattunk, filmeztünk, pizzáztunk. Megérte elmenni, jól éreztük magunkat.
A hazaérkezésem után ráeszméltem, hogy már megint nincs kivel mennem az augusztus 20-i tűzijátékra. Barátnőmmel szakítottunk, haverommal, akivel tavaly mentem, most elutazott... Megkérdeztem 2-3 embert, de azoknak se volt jó, így el is ment a kedvem attól, hogy több embernek is írjak. Végül el se mentem megnézni, mert esőt is mondtak, meg amúgy se volt kedvem egyedül.
Ezt követően elmentem nagyszüleimhez. Hiába mondtam nekik, hogy akkorra rendeljék a fát, amikor megyek, hogy tudjak segíteni bepakolni, két nappal későbbre rendelték (pedig egy hétig ott voltam). Na de mindegy, nem erőszak a segítség. Jól éreztük magunkat, nagyapámmal iszogattunk, néztük a kajak-kenu vb-t. Sajnos nagymamám újra rászokott a cigire és egyre többet is szív, éjszaka pedig sokszor hosszú percekig folyamatosan köhög. Mégsem hajlandó tudomásul venni az állapotát és csak szívja. Attól félek, hogy ha így folytatja, pár éven belül meghal.
Miután hazajöttem, másnap mentem a tankönyvekért az iskolába. Ha már ott voltam, benéztem a kémia szertárba is, és beszélgettünk kicsit a laboránssal. Közben a kémiatanárom is megérkezett, meg is kérdezte, hogy nyáron kémiáztam-e. Aztán persze beszéltünk a táborokról is, és elmondtam neki röviden az SZDK ötletét is. Utána bementem az igazgatóhoz megkérdezni, hogy mi a véleménye a dologról. Még annál is lelkesebb volt, mint amire számítottam, még az alapító ülésre is el akar jönni. Viszont azt is kérte, hogy rögzítsük a szabályzatban, hogy legyen egy az SZDK és a tantestület közötti kapcsolatért felelős tanár, aki segít a diákkörök időpontjait a szakkörökével összehangolni, a terembeosztást kialakítani és bármilyen dologban, amihez szükséges az ő fellépése. Erre a feladatra rögtön felkértem a kémiatanáromat, az igazgató feleségét, aki el is vállalta a feladatot. Ezen kívül leültem beszélgetni még a matektanárommal is, aki épp lent volt az aulában. Neki is tetszett az ötlet, de a név nem nyerte el a tetszését. Szerinte az SZDK rövidítés a Demokratikus Koalícióra emlékeztet, ráadásul lehetne komolyabb neve is a diákkörnek, amely tartalmazhatná az iskola névadójának teljes nevét. Ezt a javaslatát később megvitattam az alapító tagokkal is, de ők leszavazták a névváltoztatást. Egyikük javaslatára kikerült a szabálytervezetből, hogy nem lehet tag olyan diák, aki általános iskolában év végén vagy félévkor elégtelen osztályzatot szerzett (ugyanez a szabály gimnáziumi elégtelen esetén megmaradt). Az alapító ülést pedig az első tanítási napon tartjuk.
Közben beszerveztem még egy tagot, a tizedikes S. E.-t, aki elég lelkes volt a tavalyi évben, bár komolyabb eredményt nem ért el.
Egyik ismerősöm meghívott a születésnapi bulijára, ahova el is mentem. Jól éreztem magam, iszogattunk, beszélgettünk.
Apámékkal szombaton elmentünk megnézni a Morskie Oko-i tengerszemet, ami nagyon szép volt.
Egyik este bejelölt egy csaj Facebookon, akit nem ismertem, de profilkép alapján elég jól nézett ki. Gondoltam ráírok, hogy hogy-hogy bejelölt. (Nem akartam a szokásos sablon ismerkedős szöveget benyomni). Kiderült, hogy tesómat ismeri, gyakran összefutnak a városban véletlenül. Na ennek nem annyira örültem, mert tesóm elég gyakran csinál durva dolgokat. Kiderült, hogy ennek a csajnak konkrétan a faszát mutogatta egy játszótéren és megpróbálta megverni is, de elszaladt. Elhatároztam, hogy ezeket másnap jelzem anyám felé. Közben a Facebookjába is beleolvasgattam, ott kiderült, hogy még júliusban meg is lopta ezt a csajt. Az is kiderült, hogy a csaj jóval fiatalabb, mint amennyinek a képei alapján kinéz, csak 13 éves (így nyilván elvágta a kapcsolat esélyét nálam), ezzel még durvább tesóm viselkedése. Másnap mindenről beszámoltam anyámnak, de ő egy komoly elbeszélgetés után, sok dolgot megígérve még így is elengedte. Én megmondtam tesómnak, hogy többeknek megadtam a telefonszámomat, hogy ha balhézik, akkor felhívhassanak (egyébként csak az említett csajnak adtam meg), és azt is, hogy szúrópróbaszerűen járőrözni fogok. Miután elindult, pár perccel később én is indultam, és rögtön azon a játszótéren találtam, ahova megígérte, hogy nem megy. Ott voltak még néhányan, és elmondták, hogy pár napja téglákat dobált és még a polgárőrség is kijött, egy másik alkalommal pedig egy lányhoz verte a faszát. Ezek után ráparancsoltam, hogy induljunk haza, de ő inkább elmenekült, én pedig utána. Bő fél órányi üldözés után visszatért a játszótérre, ekkor újabb ismerősei voltak ott. Az egyikkel lepaktáltam, hogy bemegyek neki cigit venni a dohányboltba (kiskorú volt), cserébe ráparancsol tesómra, hogy jöjjön velem haza. A terv működött, megvettem a cigit, ő ráparancsolt tesómra, és végre hazajöttünk. Most egy hónapig nem mehet a városba, én pedig a Facebook-fiókját is felfüggesztettem.
Az első tanítási napon sikerült megtartani az SZDK alapító ülését, amin még az igazgató is részt vett. Az alapító tagok 100 %-ban megszavazták a szabálytervezetet (a szavazás előtt azért változtattunk rajta néhány dolgot). Megválasztottuk az elnökhelyetteseket is, és elhatároztuk, hogy megcsinálom a honlapot és a Facebook-oldalt. Az igazgató is támogatásáról biztosított minket. Két nappal később az egyik alapító tag szórólapjai is kikerültek az iskolában. Sajnos egyelőre kisebb az érdeklődés a vártnál, de reméljük, hogy ez változni fog.
Szerencsére az első hétvégén változott is ez a dolog és rögtön 100 fölé kúszott az oldalunkat lájkolók száma. Tagkártyából viszont sajnos még elég kevés került hitelesítésre. A következő hét elején az egyik alapítótag az aulában tartott egy prezentációt az SZDK-ról és akik hallották, azt mondták, jó volt. Sajnos nem a legjobb volt a hangosítás, így a kelleténél kevesebben értették. Közben kettővel emelkedett a tervezett diákkörök száma és négy diákkört már az iskola harmadik hetében elindítunk, köztük természetesen az enyémet is. Ezek időpontjait és leírásait honlapunkon és Facebook-oldalunkon közöltük. Az igazi vízválasztó a diákkörök elndulása lesz.
Apám élettársa, a fodrászom legjobb barátnője szokásos módon elbeszélgetett a fodrásszal. Azonban most a téma rám terelődött, hiszen mindketten ismernek. Az egész beszélgetésükben egy érdekesség volt: azt mondta a fodrász, hogy járnak az iskolámból többen is hozzá, és a lányok dicsérnek, az egyik még a születésnapjára is elhívott volna, ha nem lett volna akkor még barátnőm. Pár nappal később szerencsére éppen mentem hajvágásra és gondoltam, majd a végére járok a dolgoknak. Viszont sajnos nem sok mindent tudtam meg. Hiába tereltem abba az irányba a beszélgetést, hogy járnak-e még mások is az iskolámból hozzá, csak annyit sikerült kiszedni belőle, hogy "zseninek" tartanak. Ez persze jól esik nagyon, de ezzel nem lettem előrébb. Arra a kérdésemre, hogy mondanak-e még mást, azt válaszolta, hogy csak ezt szokták. Azt is megkérdeztem, hogy ki nevezett zseninek (hátha ezen a vonalon el lehetne indulni), de nem tudta (vagy nem akarta) a csaj nevét megmondani, annyit sikerült belőle kiszedni, hogy a csaj főként a kémiatudásomat dicsérte és tavaly volt kilencedikes. Ebből arra tudnék következtetni, hogy valószínűleg kémiatagozatos és szakkörre is jár, ugyanis tavaly a kémia OKTV döntőjére készülve akkor is kísérleteztem a kémiai előadóban, amikor ott a kilencedikeseknek volt szakköre és beszéltem is mindannyiukkal, két lánnyal sikerült közülük többet beszélni, de ez se olyan sok. Ráadásul ez csak feltételezés, elég jó hírem van az iskolában, kiírják az eredményeimet, tehát bárki tudhatott róla. Az már érdekesebb, hogy a csaj tudhatta, hogy barátnőm van, pedig nem írtuk ezt ki a Facebookra. Tehát vagy egy olyan lányról van szó, akinek elmondtam (nem emlékszem, kinek mondtam el, nem hittem, hogy jelentősége lesz még ennek) vagy olyanról, aki jóban van olyannal, akinek én elmondtam. De az se biztos, hogy az a lány, aki meg akart hívni, de nem tette és az, aki zseninek nevezett, egy és ugyanaz, tehát nagy a bizonytalanság. Apum élettársa viszont megígérte, hogy majd megkérdezi ő a fodrászt, így lehet, hogy ki fog derülni a dolog. Egyébként az ő kémiaszakkörükra járó lányok mindegyike szimpatikus volt, az egyik pedig különösen, tehát mindenképp fontos lenne ez az információ.
Sajnos elképzelhető, hogy szüleim perében behívnak tanúnak a bíróságra. Nem igazán akarnék menni, elegem van abból, hogy még mindig nem tudják egymást békén hagyni.
A diákkörök a harmadik iskolai héten elindultak. Ezt komoly hirdetés előzte meg a Facebook-oldalunkon és az iskolában is. Ennek ellenére az első diákkörön, a drámakörön senki sem volt, emiatt eléggé meg is ijedtem, mert következő nap az én diákköröm következett. Először 4 ember jelent meg, aztán megláttam még egyet, aki nem találta meg a termet, de mondta nekem, hogy jönni fog. Így el is kezdtük a diákkört. Aztán pár perccel később még 5-en bejöttek a terembe. Mivel egyiket se ismertem, azt hittem, csak ez az osztálytermük és valamilyen cuccért jöttek. Aztán szépen mind az 5-en leültek. Ennek végképp megörültem. Ráadásul majdnem mindannyian akarnak jönni velem a Kutatók éjszakájára is Budapestre. Azt mondták a diákkör után, hogy tetszett nekik, viszont páran említették, hogy túl gyorsan magyaráztam, így ezen lassítani fogok. Az egyik csajjal, aki eljött a diákkörömre, a diákkör után nagyon jól elbeszélgettünk. Tényleg látszott rajta, hogy van kedve az egészhez (elég sok tapasztalatom van már felismerni ennek az ellentétét...), nagyon sok témáról beszéltünk. Ezen túl a külseje már a diákkörön megfogott. Itt döntöttem el, hogy be kéne próbálkozni nála.
Csütörtökön aztán úgy gondoltam, hogy nem szabad rögtön ajtóstul rontani a házba, majd írok pénteken neki, ha nem látom a suliban. Nem láttam szünetekben, így aztán írtam is neki. Viszont ekkor teljesen más volt a beszélgetésünk, mint szerdán: lassan, rövidebben válaszolt, ő maga kérdéseket nem nagyon tett fel, aztán le is lépett szó nélkül, nem válaszolt az egyik levelemre (kérdés ebben nem volt, amit meg kellett volna válaszolni, de elég hosszan írtam, tehát bőven lehetett volna rá mit reagálni). Ez eléggé letaglózott... De ahogy lenni szokott, rögtön tervet készítettem: hétőfn vagy kedden egyrészt ráírok, hogy végül is jön-e következő szerdán is a diákkörömre. Facebookon kipuhatolózom, hogy áll a pasikkal: rákérdezek először, hogy mi a helyzet vele, erre egy rövid válasz után nyilván visszakérdez, én meg előadom neki azt az esetet, amikor excsajom (P. O.) rámírt megoldatni velem a matekháziját és én persze felháborodtam. Ez után feltűnés nélkül, futólag meg tudom kérdezni, hogy ő hogy áll a pasikkal. Ezen kívül enaplóban megnézem, hol vannak órái és "véletlenül" arra járok majd a folyosón, hátha összefutunk. Ha szerdán eljön, akkor utána próbálok vele menni a kollégiumig. Ha nem jön el, pénteken akkor is jön velünk ő is a Kutatók éjszakájára. Itt a buszon, metrón, villamoson próbálok majd mellékerülni, hogy beszélgethessünk utazás alatt, és persze ugyanezt megpróbálom az előadásokon is. Ha azt mondja a pasikkal kapcsolatos kérdésekre, hogy nem tetszik neki senki, akkor kerítenem kell alkalmat, hogy el tudjam hívni randira. Facebookon nem annyira jó ötlet, viszont azt se szeretem, ha mások is ott vannak, amikor elhívom, mivel ha nemet mond, akkor az közönség előtt még rosszabb, mint egyébként. Ilyen ötletem egyelőre nem igazán van, de idővel majd csak találok. Bárcsak már itt tartanék... Egyelőre attól félek, hogy a pénteki beszélgetés nagyon rossz jel. Pedig szerda óta semmi nem volt köztünk, nem tudom, mi okozhatta ezt a változást. Ha nem kedvel, szerdán miért volt olyan rendkívül kedves, pozitív? Ha kedvel, akkor pénteken miért lépett le szó nélkül, miután előtte is alig válaszolgatott?