A szakmai gyakorlat előtti utolsó hét még a pihenéssel telt. Biciklizések, kártyázások, sörözések voltak ismét a program, meg egyszer felmentem Budapestre is a volt kolis szobatársammal (Zs. B.) és E. B.-val találkozni. A múltkori vita után (E.-B.-vel) ez a program jól sikerült, meg is beszéltük, hogy jövő hétvégén jön hozzánk E. B. (Bár azért megint pofátlankodással kezdte: megvárakoztatott minket - leginkább Zs. B.-t, mert ő ért fel leghamarabb, én már vele elvoltam, nem zavart a dolog -, pedig ő Budapesten lakik jelenleg, mi meg vidékről utaztunk fel...) Emellett K. A.-val is megbeszéltünk egy találkozót így az elmúlt évek lezárásaként. Végre őszintén lehetett beszélni, mert nem munkában voltam. Érdekes beszélgetés volt, ami azt illeti. Így, hogy nem volt egyikünk vállán sem kényszer semmilyen formában, tök jól elbeszélgettünk, és egész hasonlóan láttuk a dolgokat. Ráadásul az anyja is pozitívan értékelte a gesztusomat, ami a jövőben nem kizárt, hogy még jól jöhet. Ami érdekes volt, hogy az egyik másik tanáráról azt tudtam meg, hogy valójában csak előttem volt 1-2 alkalommal, de nem vált be (ezzel szemben ő úgy állította be, hogy sokat járt oda, bár nem tudom, hogy csak kétértelmű utalásai voltak, vagy tényleg konkrétan hazudott, mert szó szerint nyilván nem emlékszem a szavaira).
A szakmai gyakorlatra a cég kollégiumi szállást bérelt nekem a közeli városban. Ezt vasárnap el is foglaltam, ekkor jött a fekete leves: sajnos nemhogy nem ígérkezett be a reményem, amit a nem teljes kihasználtság és a fertőzésveszély csökkentésének ürügyén vártam, hanem kaptam szobatársat, ráadásul egy igazi bunkót. Még az én mércémmel nézve is minősíthetetlen rendetlenség fogadott, amikor megérkeztem. Siralmas volt, gyakorlatilag az egész szobát beterítette a kosz és a holmik, nem volt szabad hely vagy felület nemhogy az ágyakon, asztalokon, szekrényben, de még a földön sem, a szobatárs pedig ott sem volt. Először azt hittem, rossz szobakulcsot adtak a portán, hihetetlen volt, hogy ott rajtam kívül csak 1 ember lenne (2 ágy volt bent). A portáról aztán felhívták a srácot, meg is jelent, az egyik szekrényt kiürítettük, csináltunk helyet. Ám ez még nem volt minden: kérésem ellenére is az ottlétünk alatt folyamatosan, hangosan fingott. Szerencsére néha eljárt kondiba, meg egyik héten nem volt ott, akkor nem kellett a fingját szívnom. Aludni legalább hagyott (csak épp egy rugó állt ki az ágy közepéből, amitől folyamatosan védenem kellett a faszomat...). Alig vártam, hogy kiköltözhessek onnan, 4 éve kolis vagyok, de ez mindenen túltett.
A gyakorlat viszont jól sikerült, érdekesebb volt, mint vártam. A cég munkatársai az egész gyárat üzemegységenként végigmutogatták nekünk, amiből sokat tanultunk. Emellett nem csak adminisztrációs feladatot adtak, mint sok helyen a szakmai gyakorlatosoknak, hanem rendes, mérnöki feladatot is (irodalmaznom kellett különböző felmerülő problémákkal vagy javítási lehetőségekkel kapcsolatban). Emellett a kollégák is kedvesek voltak hozzánk. A munkáról viszont a titoktartás miatt ennél többet nem írok. Maga a cég szimpatikus volt, de ez a vidék nem annyira tetszett. Mindenesetre diploma után 1 év 5 hónapot le lehet húzni itt a tanulmányi támogatásért cserébe, utána meg minden további nélkül le is léphetek, vagy maradhatok is, a további lehetőségek függvényében majd.
A gyakorlat közbeni hétvégék egyikén H. A. (a szakkoliban az első évben a csoportunk vezetője volt, elég jóba lettünk) elhívott a Balatonra. El is mentem, bár vasárnap hamarabb el kellett jönnöm, mint a többieknek a másnapi munka és koránkelés miatt. Jókat dumáltunk, fürödtünk, iszogattunk (második este eléggé be is rúgtam). Megérte lemenni. Egy másik hétvégén a szakkollégiumok éves nyári táborában voltam. Itt még a Balatonnál is jobban éreztem magam, a programok többsége érdekes volt (előadások a fenntarthatóság témájában, italkóstolók), és a társaság nagyon jó volt, érdekes embereket ismertem meg, többekkel is rögtön volt közös témánk. Találkoztam a szakkollégiumunk 2 volt tagjával, akik hasonló szemétségekről számoltak be, amikről én is tudtam (egymás kiutálása, túlzott bürökratizmus). Találkoztam az egyetem egy másik karának több szakkollégistájával is, akikkel több közös ismerősünk is volt, ami rögtön témát adott (leginkább Cs. I., akit számomra meglepő módon nem vettek fel annak ellenére, amilyen eredményei voltak, indoklásuk szerint a szocializációja miatt - ebből aztán szép kis beszélgetés lett Cs. I.-ről, az évfolyamtársa finoman szidta, én inkább védtem, bár a korábbi összeveszésünk is szóba került). A szabadidős játékok, programok, esti buli is nagyon jó volt. Biztos, hogy megyek jövőre is.
A gyakorlat utáni héten N. G.-vel, Zs. B.-vel és K. D.-val lementünk pár napra a Balatonra, Siófokra. A nyaralás jól indult, de nem túl jól végződött. Tervezett indulásunk előtti délután N. G.-vel random kitaláltuk, hogy levonatozunk, beadjuk éjszakára a cuccunkat a vasútállomásra, aztán lemegyünk fürdeni meg iszogatni, bulizni. Így is lett. Az éjszaka jól is indult, rendben leértük, a csomagunkat beadtuk a talált tárgyak osztályára (a csomagmegőrző már nem működött, és még pénzt is spóroltunk), aztán mentünk le a partra, fürödtünk. Utána viszont a partmenti drágaság lesokkolt, legutóbb sokkal barátibb árak voltak (most 1000 Ft egy sör és hasonlók). Gondoltuk, keresünk olcsóbb helyet, veszünk valahol sört, aztán alapozunk a parton. Gyalogoltunk is 15-20 percet egy Spar expresszbe, ahol szembesültünk a bevezetett éjszakai szesztilalommal: nem adtak nekünk piát, pedig még próbáltuk kifizetni zsebbe is, gondolván, majd reggel beütik és berakják a gépbe a pénzt. Így aztán mekizés lett a program, aztán megnéztük a leendő szállásunkat, meg visszamentünk a partra. 4 körül már elég fáradtak voltunk, de nem túl ittasak, így aztán eléggé leült a hangulat, kitaláltuk, hogy veszünk az újonnan bevezetett akciós Balaton napijegyből, felülünk a keszthelyi vonatra, alszunk másfél órát, aztán vissza felé még másfelet. Aztán ez se jött össze, mert nem volt pénztár, az applikáció meg nem működött. Hiába gondoltuk, hogy majd a kalauztól veszünk, az nem tudott ilyen napijegyet adni, hanem leszállított a következő állomáson, ahol volt pénztár. Mire megvettük, a vonat elment. Visszamentünk hát az ellentétes irányba a siófoki állomásra a cuccainkért (én leadtam a "talált tárgyakat" előző nap, reggel haverom ment érte, nehogy felismerjenek, hogy én adtam le), aztán már a napijegyünkkel megcsináltuk a 3 órás utat. Miután visszaértünk, elfoglaltuk a szállást, és lassan megérkeztek a többiek is. Az első nap még jól telt, este rendeltünk pizzát, kártyázgattunk, ennyi ideig még K. D. másokon való rosszindulatú poénkodása is szórakoztató volt. A partra nem mentünk le bulizni, mert szakadt az eső. Másnap jól kialudtuk magunkat, aztán kezdtük a gulyásleves főzését. Ez is jól sikerült, a főzést is élveztük, utána iszogattunk, az idő a fürdéshez nem volt elég jó, este újra kártyáztunk. A probléma ekkor kezdődött. Eddigra N. G. is átvette K. D. stílusát, ami egyre jobban irritált, ráadásul ahogy egyre többet ittunk, egyre nőtt a bunkósság és vele párhuzamosan csökkent a tűrésküszöböm. Amikor már konkrétan a sört akarta a kezemből kicsavarni N. G. (meggyőződni, hogy tényleg a felét lehúztam az elhibázott osztásért, amit már pedig Zs. B. tanúsított, mondjuk tényleg volt még benne több, de lehúztam grátiszba egy pálinkát is, ami a korábbi rossz osztásoknál elég volt), és nem hagyott békén, már keményebben visszaszóltam. Aztán további beszólások (járkálás közben, visszament a saját szobájába) után már annyira felidegesített, hogy közöltem, hogy nem engedem be a mi szobánkba, és odaálltam az ajtóba. Erre minden áron be akart jönni, közben beszólogatott, én meg ittas is voltam, megmondtam neki, hogy takarodjon a saját szobájába, vagy kihívom a rendőrséget. Ezt persze nem gondoltam komolyan, de arra jó volt, hogy otthagyott. Aztán nem sokkal később K. D.-val kitalálták, hogy induljak a partra, hívták Zs. B.-t is. Ő akart menni, de azt akarta, hogy én is menjek, én viszont megmondtam, hogy csak akkor megyek, ha N. G. visszavonja a rosszindulatú beszólogatásait. Ő erre nem volt hajlandó (pedig csak egy szavába került volna), így nem mentem. Azt vártam, hogy Zs. B. marad velem, aztán majd 10-15 perc múlva mi is lemegyünk, úgyis nagy a part, kicsi az esélye, hogy véletlenül választva pont ugyanoda menjünk. Ezt viszont nyilván nem mondhattam ki, mert azzal deklaráltan döntési helyzetbe hozom Zs. B.-t a két oldal közt, ami nem szép dolog (ettől függetlenül nyilván így is ugyanebbe a helyzetbe került). Zs. B. lement velük a partra, én meg nyilván maradtam, mert nem akartam segget csinálni a számból. Ettől függetlenül Zs. B. döntése nyilván rosszul esett, akkor részegen kimondottan (most ezt írva, nem részegen se esik jól, de valamilyen szinten megértem a döntését, nem akarta mások vitája miatt elbaszni az estéjét, azt meg nem tudhatta, hogy én is lemennék vele utána, ráadásul N. G. és K. D. hamar ott is hagyta a szórakozóhelyen, tehát még szarabbul is járt velük). A szórakozóhelyről Zs. B. még nekiállt nekem írogatni, hogy menjek le, aztán meg finoman kritizálni, amiért nem mentem, ettől én elvesztettem a fejem, és elég minősíthetetlen stílusban visszaírtam neki, aztán lefeküdtem aludni. Másnap reggel aztán Zs. B. és én kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól, gyakorlatilag egész nap ketten voltunk (amihez hozzájárult, hogy N. G. és K. D. ki se jött a szobájából amíg nem mentünk le a partra, aztán mire visszaértünk, ők mentek le), még a buszához is kikísértem (előre úgy volt, hogy 1 nappal korábban megy, mint mi, még későbbi buszig is maradt, mint tervezte). K. D.-val és N. G.-val kölcsönösen úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna, ők folytatták a beszólogatást (valamivel finomabban, de nem sokkal). N. G. is nyilván haragudott rám a rendőrséggel fenyegetőzésért, én is rá a többiért (K. D. nem érdekel, mindig is bunkó volt, mindig is az lesz, N. G. viszont nem ilyen szokott lenni). Este azért kártyáztunk, és lementünk szórakozni. Kulcsot csak én vittem, pedig volt nálunk több is. K. D. kitalálta, hogy visszamegy övért, de én nem voltam hajlandó neki odaadni, mert a bunkósága miatt már magam előtt láttam azt, hogy elhagyjuk egymást, aztán ott állok majd éjjel 3-4-kor a bezárt szállás előtt. Ennek még az esélyéből se kértem, pont ennek elkerülése miatt hoztam kulcsot. A szórakozóhelyen aztán N. G. és K. D. ugyanúgy otthagyott szó nélkül egy idő után, ahogy előző nap Zs. B.-t. Én még táncoltam egy ideig, aztán 2-szer körbementem, hátha csak sörért/WC-re mentek, de nem lettek meg.2 körül visszamentem a szállásra, nem voltak ott, lefeküdtem hát aludni (basztam nekik írogatni, hogy ott vagyok, nem fognak leszívatni, hogy még akár órákat várjak rájuk, az előző este után amúgy se érdekelt semmi). Belül a szobámat is bezártam, hogy ha mégis bejutnak valahogy nélkülem, nehogy csináljanak velem vmit álmomban. 4-5 körül aztán a szállásadó beengedte őket, aztán persze tényleg be akartak jönni, dörömböltek is az ajtómon (de biztosak se lehettek benne, hogy ott vagyok már). Másnap, az utolsó napunkon, aztán szóba került, ki hogy és mikor megy haza. K. D. kocsival ment egy köztes településre, ahonnan viszont csak átszállással, ráadásul kedvezőbben vonattal lehetett továbbutazni (nekem buszbérletem volt, nyilván nem akartam még a vonatra is fizetni, ha buszbérletem van). N. G. végül azon gondolkozott, megy vele. Miután bepakoltak a kocsiba, kitalálták, hogy elmennek ebédre a mekibe, én meg még pakoltam az apartmanban (meg elmostam a bográcsot, amire N. G. nem volt hajlandó). Aztán mivel csak nem jöttek, rákérdeztem, hol vannak. K. D. küldött is képet az autópályáról haza felé, N. G. meg mondta, hogy a strandon van (ahova én is terveztem még menni). Ő is küldött képet, én meg gyanút fogtam: az előző este és egyebek után számítottam rá, hogy meg akarnak szopatni, mert haragszanak, hogy kizártam őket, így aztán bennem volt alapból a bizalmatlanság. N. G. képe alapján pedig elég könnyen le is bukott: csak ki kellett mennem az apartman elé, és megnéznem a felhőket. Teljesen máshogy álltak, mint az ő, állítólag a strandról (2-3 utcával arrébb) küldött képén, egyértelmű volt, hogy nem friss kép. Mivel viszont úgyis le akartam még menni a vonatindulás előtt lángost enni (akár egyedül is, mert az éhség nem azon múlik), meg esetleg fürdeni, nem mondtam neki, lementem (volt minimális esélye, hogy ott van, de korábban fotózott, és azt küldi, én meg úgyis mentem volna, nem oszt vagy szoroz, hogy fél órával később bukik le). Persze, ahogy kell, nem volt ott, én kicsit lehűtöttem magam, megettem a lángosom, aztán mentem a vonathoz. Trükkösen a büfékocsiba ülve, sikerült ingyen utaznom Pestig, onnan meg ugye a bérletemmel.
N. G.-ben ettől függetlenül csalódtam: ezt nem vártam volna tőle. K. D.-től már hozzá voltam szokva a köcsögölésre, nem is tekintettem soha igazi barátomnak, legfeljebb ivócimborának. N. G.-től viszont erre, ilyen fokon nem számítottam. Eddig is nem egyszer előfordult, leginkább az ilyen több napos nyaralásokon (2 éve), hogy valamennyire felveszi K. D. stílusát, de ez rám is igaz, nyilván megy vissza is a beszólogatás, és nehéz átkapcsolni félrészegen attól függően, hogy épp kihez szólok az asztalnál. Viszont amikor az utolsó szemétségét, a strandos átverést megcsinálta, délben, színjózan volt, nem lehet a piára kenni. Persze az én rovásomon is volt (mikor a beszólogatása után nem voltam hajlandó beengedni a szobába, vagy, hogy bezártam az ajtót, pedig megtehettem volna, hogy csak bentebb a saját szobámét zárom be - bár ekkor ha vmit ellopnak tőlük, engem okoltak volna...), de ez az alapján, amit én gondoltam a barátságunkról, nem is lett volna indokolt. A nyaralás után értelmét se láttam neki leírni a magamét, úgy se veszi észre magát, csak folytatta volna a köcsögölést, amibe belekezdtünk. Ettől függetlenül viszont vele kapcsolatban (és K. D.-val, meg sok egyéb emberrel ellentétben) sok dolog van a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében: leginkább az a támogatása, amit akkor mutatott, mikor 2 esetben anyámmal végletesen összevesztem, el is jöttem itthonról. És K. D. hiányában soha nem is viselkedett így, a részegségre se lehet fogni ezt: számos alkalommal lerészegedtünk már együtt, 90 %-ban még összezördülés sincs, de ha van is, minimális szintű. Ilyesmire példa csak és kizárólag K. D. jelenlétében, az ő stílusa hatására van. Minden esetre azért vele szemben se lehet úgy tenni, mintha mi se történt volna: el is döntöttem, hogy ebben a hónapban biztosan nem keresem (6-án lett vége a nyaralásnak, nem 30-án), K. D.-val pedig most már biztosan nem megyek soha többet semmilyen komolyabb programra (a maximum esetleg egy pár órás sörözés), hívni pedig semmire se hívom.
A megpróbáltatásoknak, csalódásoknak erre az időszakra ezzel még nem volt vége. Előtte viszont volt 2 nap szünet... E közben volt az általános iskolai osztálytalálkozónk, emi elég jól sikerült, még a 3-4. osztályos osztályfőnökünk is részt vett az első pár órán. Az osztály körülbelül fele jött el, róluk érdekes dolgokat megtudtam, érdekes volt elmenni. Jól ki is jöttünk egymással, be is rúgtam kellőképpen. Másnap aztán snapszerbajnokságra mentem (másnaposan épphogy odaértem időben, pont jókor ébredtem fel...). Itt a csoportmeccsek jól mentek, helyenként szerencsém is volt, bejutottam a 16-ba, aztán az első kieséses meccsen 1 pont híján kiestem, mentem is haza. Ettől függetlenül a hangulat és a kaja jó volt, nem bántam meg, hogy elmentem.
Másnap aztán jött az újabb feketeleves. Zs. B. (előző féléves szobatársam) még a Balatonnál mondta, hogy nem biztos, hogy kolis akar lenni, szülei valószínűleg a vírus miatt örömmel kifizetnék az albérletet. Ez még nem volt biztos, a következő lehetőségeket vázolta fel:
- kolis lesz és marad velem
- albérletbe lesz, de beadja a kolit, én kifizetem az övét is, és lesz 23 ezerért saját szobám (ő meg 2 hetente 1-szer minimum ott alszik, ami az elvárás, meg ennyiszer úgyis bebaszik úgy a koliban vagy a környékén, hogy nem kellemes hazamenni)
- kolis lesz, és nem marad velem
A harmadik lehetőség már ekkor is hidegzuhanyként ért, nem egészen értettem a dolgot. Nyilván felmerült bennem, hogy azért merült fel benne ez is, mert baja van velem, de nem értettem, hogy ha esetleg baja van velem, akkor miért jött el velem meg 2 számára ismeretlen emberrel a Balatonra? Ezzel meg is nyugtattam magam, gondolván, ez nem komoly lehetőség. Nekem ugyanis esélyes ötletem nem volt rajta kívül, hogy kivel legyek (akit kellőképpen kedvelnék ehhez, az nem BME-s vagy BME-s, de pesti, vagy BME-s, nem pesti, de albérletben lakik, vagy BME-s, nem pesti, nem albérletben lakik, de nem akarja lecserélni a szobatársát). Aztán 3 nappal a Balaton után, megkérdeztem, eldőlt-e már, hogy megy-e albérletbe. Erre közölte, hogy eldöntötte, hogy kolis lesz, mert nem akar 1 éves szerződést albérletbe (lehet, hogy újra távoktatás lesz egyszer csak). Többet nem mondott, úgyhogy rákérdeztem, hogy akkor ugye maradunk szobatársak? Erre aztán valamivel később válaszolt: nem, inkább mással lenne. Ezek után még baráti hangnemben próbáltam győzködni, hogy maradjon, jó lesz az, eddig is jó volt (gondoltam, nem lehetett rossz, ha egyszer jött Balatonra, meg előtte Egerbe is hozzám), meg persze kérdezgettem, hogy mi lehetett a baj mégis. Erre jött a mellébeszélés, ami annyira egyértelmű volt, hogy szóvá is tettem, nem is tagadta. Egy idő után aztán jött az őszinte beszéd. Elmondta, hogy "eddig nem mondhatta" az igazat, amíg "nem volt totál biztos, hogy van" a másik, de most "jobbat akar". Magyarán eddig érdekből (mert ugye, ha nincs jobb, akkor ló helyett jó lesz a szamár is) nem az igazat mondta nekem, hanem megjátszotta magát. Na, itt szabadult el a pokol. Nyilván eddig sem volt jó hangulatú a beszélgetés, de ezek után ő is megkapta tőlem a - most kialakult - véleményem ("inkorrekt érdekbarát"), meg ő is kifejtette bőven a sajátját: kiderült, hogy egy fárasztó, sértődékeny, manipulatív ember vagyok. Ezek közül a sértődékennyel még egyet is értek valamilyen szinten, bár azért vannak olyan emberek, akiknek sikerül nem megsérteni, de ebben van igazság. A fárasztót nem tudom megítélni, ha viszont manipulatív lennék, azaz tudnám manipulálni az embereket, akkor nem állnák most itt szobatárs (meg ugye barátnő) nélkül... Ment még egy ideig a szócsata, ki lettem oktatva példákkal alátámasztva, hogy mi alapján mennyien nem kedvelnek, aztán mikor felvetettem, hogy a példái közt van olyan, hogy ugyanaz az ember vele ugyanígy viselkedett, mint velem, szóval ezek szerint ő se különb, elmondta, hogy önmagát lenne bennem (anno Cs. I.-val kapcsolatban a diákkörös interjúnkban ezt dicséretként mondtam...), a saját hibáit bennem megtestesülni, és ez idegesítette. A legszánalmasabb az volt, mikor azt ecsetelte, hogy eddig milyen szar szobatársai voltak, köztük én voltam a legjobb (vakok közt a félszemű, ugye...), de jobbat akar. Ezek után arra a felvetésemre, hogy tökéleteset úgy se fog találni, el is mondta, hogy utolsó próbálkozás, aztán megy albérletbe... Hát ehhez az összeférhetetlenséghez csak gratulálni tudok. Az is szép volt, mikor azt ecsetelte (mikor épp nem "fárasztó, manipulatív, sértődékeny" ember voltam), hogy alapjában jó ember vagyok, és ha nem jön össze a másik szobatárssal, akkor a következő félévbe visszajönne, meg egyébként sörözgetni járhatnánk. Erre csak annyit mondtam: "hát a nagy büdös lófaszt". Persze, ha kiderül, hogy a másik szobatárs se egy paripa, akkor mégis megteszi a szamár is, mi? Meg, ha épp nincs kivel menni és magányos, akkor pótléknak azért jó leszek? Hát, köszönöm a lehetőséget, ebből nem kérek. Hamarabb várom meg, hogy random osszanak mellém valakit, minthogy ezek után újra vele legyek... Mondom ezt azok után, hogy én az elmúlt 1 évben igazán megkedveltem (dehát ugye "eddig nem mondhatta" az igazat, mert "nem volt totál biztos", hogy lesz másik), számos alkalommal segítettem neki (mikor visszacsúszott a drogba, mikor ott akarta hagyni az egyetemet, mikor pénz kellett neki, mikor online vizsgában kellett segítség), azt gondolom, ezek után nem ezt érdemeltem volna. (Bár utólag ezt ő is elismerte, beismerte, hogy inkorrekt volt velem.) Igazából érthetetlen számomra az egész, hogy ha baja volt velem, akkor minek keresett, miután hazaküldtek minket, legfőképp miért el jött el úgy naralni velem, hogy egyedül engem ismert a társaságból, ha viszont nem volt baja, akkor miért hagy ott, és miért mond ilyeneket? Na mindegy, végül is valamilyen szinten kettőnk közül én jártam jól, ő meg rosszul: ő egy igaz barátját vesztette el, akire mindig számíthatott, én meg egy érdekbarátot.
Ez után már jobban alakultak a dolgok. Volt egy grillezés K. M.-nél és a barátjőnél, ami jól sikerült. A Balatonra is leruccantam, bár ez csak egy rövid, egynapos kirándulás volt, utólag igazából úgy látom, nem ért ennyi utazást, de nem volt rossz. Pár nap itthoni pihenés után mentem aztán tábort szervezni. Itt meglepetésemre az egyik másik szervező, aki ellenem indult 3 hónapja egy bizonyos, már említett szavazáson, beírta magát mellém, szobatársak lettünk (máshol is lett volna neki hely, én üres szobába írtam magam, aztán ő mellém). Hát, annyira nem volt vészes, mint vártam, de azért nem volt túl szimpatikus (annyit kértem, reggel ne csapkodja az ajtót, de ennyit se volt képes megtenni, meg eléggé szerette osztani az észt). A meglepő az volt, hogy ő rákérdezett, lennék-e vele az egész következő félévben, de annak ellenére, hogy ekkor még nem volt új szobatársam, inkább nemet mondtam. Végül aztán az egyik gólyával leszek, akit a táborban ismertem meg, és ennyi ismeretség alapján egyelőre jófejnek tűnt. A tábor azon túl is jól sikerült, hogy lett szobatársam: a visszajelzések alapján színvonalas matekórákat tartottam, összezördülések nem nagyon voltak, és a szabadidős programok többsége is élvezetes volt, a táborozók többsége is jó fej volt. Az egyik gólyával, aki nálam volt matekon, még az ő kezdeményezésére fogadást is kötöttünk, milyen kiugrót ír. A fogadást megnyertem, így majd elmegyünk egy este sörözni, ahol ő fizet. Sajnos azonban becsajozni nem sikerült: ismét rájöttem, hogy valahogy nincs ehhez érzékem.
A tábor után aztán V. D. tartott egy bográcsozást. Leszámítva, hogy N. G. kiöntötte véletlenül a vacsoránkat részegen (ebédelni azért sikerült belőle), jó volt. A hétvégén pedig snapszerversenyre mentem. Ez rosszul sikerült, minimális különbséggel, szerencsétlen módon kiestem a csoportból (körbeverés volt, pontkülönbséget néztek, gyakorlatilag egyetlen adott leosztáson ment el). Bár a további program (esti iszogatás, másnap fürdőzés) még jó is volt, felmerül a kérdés, van-e nekem értelme azért összesen 350 km-t utazni és elkölteni több mint 10 ezer Ft-ot, hogy játsszak 2 emberrel, aztán csoportból kiessek? Lehet, hogy innentől ilyen távoli versenyekre nem fogok menni, csak a közelebbiekre.