Elkezdődött az őszi félév. A koronavírus miatt minél hamarabb haladni akartam (meg az egyetem és a cég is ezt akarta) a kísérletekkel, amik a diplomamunkámhoz kellenek, ezért a regisztrációs héten fel se mentem Budapestre, viszont 4 nap is elmentem Kazincbarcikára a kísérleteket végezni. Szerencsére sikerült is jól haladni. A hónap hátralévő részében is heti 2 nap elmentem, így a kísérleti rész nagy része el is készült. Októberben így csak egyszer kellett mennem néhány újabb kísérletet elvégezni és megbeszélni, mire jutottunk. A benti, egyetemi témavezetőmmel is beszéltem, szerencsére mindenki meg van elégedve a munkámmal.
A szeptemberi hónapban végre visszakerülve Budapestre, volt néhány ember, akivel már mindenképp találkozni akartam, mivel erre a koronavírus márciusi kezdete óta nem tudott sor kerülni. Szerencsére újabb zárlat nem történt, ezek a találkozók mind megtörténtek, annak ellenére, hogy már több ismerős (például Cs. I.) elkapta a vírust.
Az új szobatársam elég jónak mondható. Szerencsére elég hamar fekszik (így nem kelt fel éjszaka), sokáig alszik (nem kelt fel reggel sem, ébresztője is halk), iszogatni, dumálgatni is lehet vele. Önmagát kicsit szarul menedzseli, de ez elsősorban azért az ő problémája, nem az enyém. A szakkoliba is hiába hívtam, érdektelen volt. Jött viszont H. M., akivel elég jóba is lettünk a közös tábor és a fogadásunk, meg az annak eredményeképp létrejövő kocsmázásoknak köszönhetően, még snapszerozni is megtanult, már egész tűrhetően megy is neki. Rajta kívül még 6-an jelentkeztek a mi gólyacsoportunkba, amit az egyik egyetemi tanár lányával vezetek. Az eddigiek alapján elég jónak tűnik a csapat, az első találkozónk kimondottan jól sikerült, és az OKTV egyik tavalyi nyertese is hozzánk jelentkezett.
Az egyetemi félév eddig elég könnyűnek tűnik, jól be tudom osztani az időmet, a magánórák mellett annak ellenére is marad szabadidőm, hogy most kicsit többet vállaltam mint eddig: egy oktatási stúdióban heti szinten egy-egy nap matek és fizika érettségi felkészítőt is tartok. Az új diákok viszont elég buták, de legalább valamennyire lelkesek, leszámítva egyiküket, aki érezhetően a hátra közepére se kívánja az egészet.
Sajnos egy alkalommal, mikor H. A.-val ittunk, haza felé ellopták a telefonom. Hiába kerestem mindenhol (rendőrkapitányságok, BKV, önkormányzati talált tárgyak osztályai, internetes alkalmazás), nem lett meg... Vennem kellett tehát új telefont.
Viszont jó hír is jött: megnyertem egy ösztöndíjat, mellyel fél millió Ft egyösszegű támogatás jár. Pályáztam többek között laptopra, amivel a nagy értéke miatt számlával kell elszámolnom, de a többi kiadást csak be kell írnom, így tulajdonképpen azt a részt bármire költhetem. Az ösztöndíjra egyébként Cs. I.-nak köszönhetem, hogy egyáltalán pályáztam: ha ő nem szól, nem is tudtam volna a lehetőségről (persze ha nem lett volna ennyi korábbi eredményem és nem írtam volna meg jól a pályázatot, akkor hiába szól, nem kapom meg). Anyagilag is megérte kibékülni vele...
Nagyanyámékat is meglátogattuk, egy nagyon finom halászlevet ettünk, természetesen a vírus miatt teljes időt az udvaron töltve, csak wc-re mentünk be. Velük se találkoztam tavasz óta, bár ebben a víruson kívül a májusi nézeteltérésünk is közrejátszott.
Túl nagy izgalmak nem történtek: készülök az óráimra, tartom a magánórákat, találkozgatok haverokkal, írogatom a diplomamunkámat, és telnek szépen a napok.
A hónap hátralévő részében szépen folytak tovább a dolgok. Elindult a szakkoliban a patrónuscsoportunk, aminek tagságával eléggé meg vagyok elégedve. Szerencsére többségében igen jól tanuló hallgatók jelentkeztek hozzánk, akiknél nem igazán kell attól tartani, hogy az egyetemi nehézségek hatására lemorzsolódnának. Hozzánk jelentkezett egy korábbi kémia OKTV-győztes is, neki külön örültem. A találkozóinkat is sikerült rendszeressé tennünk, jól bejáratva, minden második héten tartunk, és szerencsére a részvétel is megfelelő ezeken. H. M.-mel viszont, akivel még a nyári tábor alatt lettünk jóba (meg egy elvesztett fogadása miatt egy egész éjszakás kocsmatúrára mentünk ketten, amin végig ő fizetett), nem igazán vagyok megelégedve. Bár eljött a találkozókra, azokról mindig viszonylag hamar lelépett eddig, nem igazán értem, mi van vele. Korábban többször is söröztünk együtt, és ezeken is menne a lényegi dolgok megbeszélése után ez a fajta csapatépítés, amin viszont valamiért nem vesz részt. Megfordult a fejemben az is, hogy velem van valami baja, mivel kondiba is hiába hívtam többször, nem jött, mikor viszont ment, akkor nem hívott engem. A szobatársa pedig kimondottan szarik bele a dolgokba (ő is hozzánk jelentkezett), amire persze megvan a kifogás, de szerintem ő le fog morzsolódni.
A korábbi OKTV-nyertes tagunk (B. B.) viszont amellett, hogy okos, a leglelkesebb tagunk is a csoportunkban, ráadásul szimpatikus is. A csapatépítésekre is mindig ott marad, a legelső alkalommal nem tudott jönni afterezni, mert nem jöhetett be a koliba (a kocsmák meg a koronavírus miatt 11-kor bezártak), viszont látva a lelkességét, leadtam őt vendégemnek (a koronavírus miatt egész félévre egyetlen embert adhatok le). Legközelebb jött is afterezni, egészen éjjel 2-ig dumáltunk, söröztünk, csak 3-an voltunk már ekkor. Ezt követően kijárási tilalom kezdődött este 8-tól, és a koliba se jöhet be vendég, így online tartottuk a találkozóinkat. Még így online is olyan jól eldumáltunk, hogy 3 órán keresztül nyomtuk az után is, hogy kettőnkön kívül mindenki kilépett a hívásból.
A csoportunkba tartozó gólyákkal teaest szervezését is elvállaltuk, amit az egyetemek koronavírus miatti bezárása miatt kénytelenek voltunk online tartani. Már maga a Tanár meghívása se ment könnyen beszélgetőpartnernek, mivel a korona miatt sokan nem akarták vállalni (ekkor még nem voltak bezárva az egyetemek, úgy volt, jelenléti formában tartjuk). Végül aztán pont a gólyáinktól jött az ötlet, és fel is kérték az egyik tanárukat (B. B.-ék). A teaest nagyon jól sikerült, sokan is voltak még így online is, B. B. vállalta a felkonferálást, amit jól végre is hajtott, az előre összeírt kérdéseinknek köszönhetően kínos csönd sem alakult ki (mindig más kérdezett a csapatból), a tanár utána nagyon hosszú, kimerítő dicséretet írt nekünk e-mailben. B. B. óriási lelkesedését az is mutatja, hogy másnap csak azért az egyetemhez buszozott, hogy velem együtt ott legyen, mikor az ajándékbort átadjuk a meghívott Tanárnak (mert ezt ugye online nem tudtuk). Ezek után még meg is ebédeltünk együtt az egyetemi menzán, ami üzemi konyhaként a koronavírus ellenére nyitva maradhatott. Nagyon örülök, hogy B. B. hozzánk jelentkezett.
Sajnos tehát a koronavírus miatt újra bezárták az egyetemeket és a kocsmákat, éttermeket. A zárásra persze számítottam, az előző hetekben direkt több barátommal is összehoztam találkozót (Cs. I., K. M., és V. D. is tervbe volt, de ezt már keresztülhúzta a zárás), és még a zárás híre utáni utolsó 2 estét is kihasználtuk: N. G.-vel leittuk a kocsmautalványomat, másnap pedig elmentem egy utolsó kártyapartira a szomszéd falu kocsmájába. Óriási volt a tömeg még a zárás előtt. Bár a kollégiumból szinte mindenki kiköltözött, nekem sikerült rektori kérvénnyel megtartanom a helyem (arra hivatkoztam, hogy munkavállaló vagyok - most vagyok először bejelentve, legalább volt értelme... -, és, hogy anyám korábban tüdőbetegségen esett át, azaz kiemelt kockázatú emberrel élek egy háztartásban). Így legalább nem idegesít tesóm halálra, mint tavasszal, és a munkám miatt se kell többször felbuszoznom Budapestre hetente (kaptam munkahelyi igazolást, hogy este 8 után is az utcán lehessek). Ráadásul a koliban van 1-2 haver is, akikkel lehet élőben is dumálni, sörözgetni, és legalább így a Szilveszter remélhetőleg nem online sörözéssel fog telni, és még saját szobám is lett (a járvány miatt nem is tesznek össze senkivel). Viszont a 8-tól kezdődő kijárási tilalom miatt legfeljebb a szomszéd falu kocsmárosához mehetek kártyázni, mivel ő épp a vasútállomás mellett lakik, így ha az utolsó vonat érkezésekor indulok haza, akkor véd a rendőrtől a munkahelyi papír ("most jöttem vonattal Pestről"). Sajnos Pesten a 3 haver, akinek albérlete van, pont ellentétes irányban laknak a kolitól a munkahely irányához képest, reggel 5-ig meg egyelőre nem akarok náluk maradni, de majd a ZH-időszak után lehet, hogy ilyen is lesz.