Cs. B. blog, II. fejezet

Jó barátok, csalódások a szavazáson

A már említett szavazás lezárása előtt 3 nappal szórólapokat készítettem. Azon a napon ugyanis este 7-ig OKTV volt az iskolában, így azt követően az üres aulában teljesen nyugodtan kitehettem a szórólapokat, az ellenfelek már rég otthon voltak, így csak reggel szembesülhettek a dologgal. Ez azért volt fontos, hogy legalább 1 napig csak az én plakátjaim legyenek kint. Ez az egynapos előny mellett azt is jelenti, hogy ha ők raknak is ki másnapra, az már látszik, hogy ez az én ötletem volt és csak azt másolják. Végül erre nem is került sor. Ezen túl még a táblákra is felírtam egy mondatot a szavazással kapcsolatban.

Másnap úgy volt, hogy lemennek a jelöltek bemutatkozóvideói. Azonban a DÖK vezetője becsapott: hiába siettetett a videóval, ő maga nem tette meg a dolgát, és bár összefutottunk aznap a folyosón, akkor is csendbe volt nagyon az ügyről. Emiatt este fogtam magam és közzétettem a bemutatkozóvideómat a Facebookon, azzal a hozzáfűzéssel, hogy ennek ma kellett volna lemennie az iskolában. Ezután rögtön eszébe jutott írni a DÖK-elnöknek is, persze csak jött a süket dumával: mások nem voltak hajlandóak megcsinálni a videót, ezért nem ment le az enyém se. Már bocsánat, de milyen dolog az, hogy a dolgozó embert büntetjük azért, mert mások nem hajlandók dolgozni?

A szavazás utolsó napján megcsináltam a tervemet: szerencsére egy kivételével minden nem végzős osztályba beengedtek a tanárok kampányolni. Itt is el tudtam mondani azokat, amiket a bemutatkozásomban is leírtam. Ez megtette a hatását: a szavazataim közel felét ezen az egy napon kaptam, ezzel két helyet jöttem előre a szavazáson.

Az SZDK Facebook-oldalán is erőteljes kampányt folytattam: a bemutatkozóvideóm mellett elindítottam a visszatekintő sorozatot, ahol leírtam az SZDK eddigi múltját, belefoglalva a saját tevékenységemet is.

Sajnos újabb emberekben kellett csalódnom: az egyik osztálytársam második kérésemre nagy nehezen rám tette a voksát, de ezt pár nappal később sunyin meg is változtatta, én azonban észrevettem. Még mielőtt szóvátehettem volna neki, a kampányvideóm alá is odakommentelte: "Kampánycsend nem lesz?". Ez a sunyisága, bunkósága azért is ütött szíven, mert több éve heti rendszerességgel kér tőlem segítséget különböző iskolai dolgok miatt, így nem vártam tőle, hogy hátbatámad. Meg is mondtam neki a magamét, mire ő leírta, hogy leszarja a versenyt, szerinte túl "agresszív" volt a kampányom és önfényező a bemutatkozásom (muszáj azt leírni, hogy mit tettem az iskoláért, mást nem írhatok, viszont nem hallgattam el azt sem, hogy az SZDK-nak csak az ötlete egyedül az enyém, a munkából sokan mások is kivették a részüket). Azt is mondta, hogy bírt volna bunkóbb hozzászólást is írni. Miután ez a beszélgetés lezajlott, nem szóltunk egymáshoz.

Ezen túl F. L.-ről kiderült, hogy jár az egyik diákkörre, így még nagyobb csalódás tőle is, hogy ellenem szavazott.

Viszont ami fontosabb: 160 ember engem támogatott és ez nekem nagyon jól esett. Még az iskolaigazgató is rám szavazott. Ezzel végül a 2. helyet szereztem meg, a nyertes egy szép lány lett, aki viszont nem sok mindent tett az iskoláért. A harmadik a tavalyi diákigazgató lett, őt nagyon örülök, hogy megelőztem, mert egy igazi nagyképű faszkalap (azt hozzá kell viszont tenni, hogy ennek ellenére tett az iskoláért). Jó érzés volt az is, hogy a szavazás vége előtt pár órával közzétett hízelgő és ígérgető (a lényege az volt, hogy bocsánatot kér azoktól, akikkel bunkó volt, szavazzanak rá, pénteken isznak a békülésre, amit ő áll) szövege alig néhány szavazatot hozott, egyáltalán nem volt már veszélyben a második helyem. Hozzá kell tenni, hogy én sem "jelentettem veszélyt" az első helyre.

Amint lezárult a szavazás, megköszöntem a szavazóimnak, hogy támogattak. Ezt az 5 indulóból csak nekem jutott eszembe megtenni. Egyben megírtam két barátomnak, akik végig mellettem álltak (Cs. I. és L. R.), hogy jövő héten vendégeim egy sörözésre (a szavazás lezárását azért vártam meg, hogy nehogy azt higgyék, hogy le akarom őket kenyerezni). Ezen túl hosszabban is kifejtettem gondolataimat a Facebookon: itt rajtuk kívül köszönetet mondtam a matek- és a némettanáromnak a segítségért és annak az osztálytársamnak is, akit poénból megszavaztak a jelöltségre, de ő visszalépett és így én indulhattam. Ezen túl kifejtettem gondolataimat arról, hogy mennyire nem volt felesleges a küzdelem a szavazás alatt, és előtte, utána is az SZDK-val kapcsolatban. Gondolataimat a szavazás tanulságaival zártam, finoman utalva arra, hogy talán a nyertes nem a legjobb értékeket vonultatta fel (azt írtam, hogy tanulságos volt, hogy az emberek mennyire más szempontok szerint szavaznak és mennyire más az értékrendjük).

Pár nappal később következett a díj átadása: a szégyen az, hogy én vesztesként komolyabb beszédet írtam a nyertestől (neki 3 mondatra tellett, bár pár nappal később kapcsolt és egy picivel hosszabb köszönő szöveget írt a Facebookon - hogy volt-e ennek köze, ahhoz, hogy meglátta az enyémet, nem tudni). Amikor a versenyeredményeiért díjazták (amik közül a legnagyobbat velem egy csapatban érte el, úgy, hogy alig vette ki a részét a munkából), akkor megtapsoltam, azonban amikor a szavazás miatt hívták ki, akkor már nem volt ehhez hangulatom.

Kiderült, hogy a kémiatanárom nem kapta meg azt a díjat, amire javasoltam.

Ellátogattunk a BME nyílt napjára, ahol sok fontos, érdekes tudtunk meg a vegyészmérnöki képzésről. A szervezés ahygott némi kívánnivalót maga után, viszont a diákok kedvesek voltak velünk és még a laborokba is el lehetett látogatni. A vegyészmérnöki képzés a bemutatók alapján érdekesnek és színvonalasnak tűnt, azonban mint kiderült itt az első félévben nem lehet bekerülni szakkollégiumba, szemben az ELTE-vel.

Pár nappal később megkereste az iskolát az ELTE egyik szakkollégiuma, és elmondták, hogy szívesen látnának ott jövőre és meghívnak egy januári tehetségtáborba is. Nem sokkal később az OKTV-k eredménye is megérkeztek: matekból maximális pontszámot írtam és kémiából és fizikából is bejutottam a második fordulóba.

Az SZDK egyik elnökhelyettese le akart mondani és elmondta, hogy a későbbiekben nem fog a matek diákkörömre se járni. Nem tudom, mi a gondja ilyen hirtelen, de a lemondásról végül szerencsére sikerült lebeszélni.

A matek diákkör egyre jobban működik, és aminek nagyon örülök az az, hogy van egy még a többi tag közül is kiemelkedően lelkes és okos kilencedikes, Cs. I., aki még az én 3 évvel ezelőtti lelkesedésemen is túltesz. Történt egyszer, hogy megkérdeztem, ki hogy van megelégedve a diákkör hosszával: mindenki meg volt elégedve, kivétel Cs. I., ő hosszabb diákkört szeretne (lett is hosszabb, legfeljebb aki nem ér rá, hamarabb elmegy). Ő az egyetlen, aki kivétel nélkül minden matek diákkörön ott volt.  Ő volt az, aki kérte, vigyek még nehezebb példákat a diákkörre (vittem, ha ez kell neki). Ő az egyetlen, akinek még a diákkör sem elég: gyakran kérdezget tőlem Facebookon is matekos dolgokat, az egyik szolnoki matekos hétvégén (ahol ismét csak mi ketten írtunk hibátlan dolgozatot az iskolánkból) pedig megkért, hogy oldjak vele versenypéldákat. Ezen túl a legtöbb jó választ mindig ő mondja a diákkörökön. Történt egyszer az is, hogy bizonyos elfoglaltságaim miatt nem tudtam a szokásos időpontban (7. óra után) megtartani a diákkört. Megkérdeztem a tagokat, hogy tartsam-e 4-től (meg még volt pár lehetőség) vagy maradjon el. Senki nem válaszolt, nyilván nem tetszett nekik az időpont, de nem akarták mondani, hogy maradjon el, az egyetlen kivétel itt is Cs. I. volt, aki rögtön belement a 4 órába is. Az aheti diákkörön csak ketten voltunk, én megtartottam neki, ha már ilyen lelkes. Ezen túl voltak egyéb vicces szituációk is, történt például, hogy egy tehetségprogramba szaktanári ajánlást kellett írni, viszont a matektanár megmondta nekünk, hogy nyugodtan írjuk meg magunknak, majd ő aláírja. Viszont én véletlenül Cs. I. lapját is hazavittem és mivel másnap volt a határidő, meg kellett írnom azt is (persze ő üzenetben elküldte, hogy körülbelül mit írjak), tehát végül én írtam neki ajánlást a programhoz. Egyébként azt is kedvelem benne, hogy ő a legnyitotabb a tanácsaimra is, és többnyire meg is fogadja azokat. Nála ráadásul nem érzem azt, mint egyeseknél, hogy csak akkor keres, mikor kell neki valami (persze akkor is megkeres, de nincs is azzal baj, ha az nem kizárólagos, hiszen én is kerestem már meg segítségért), normálisan is áll hozzám többnyire (bár azzal néha felcseszi az agyam, mikor komoly témák közepén egyszer csak szó nélkül lelép Facebookról). Meg hát nem mellesleg jó érzés, hogy végre látom, hogy van utánpótlás, ha én elballagok a gimnáziumból, és az külön jó érzés, hogy még segíteni is tudom, hiszen így az ő sikere részben az én sikerem is lesz (még ha ez nem is fog sehol megjelenni, de az iskolában tudni fogják).

A szolnoki matekos hétvége után végre meg tudtuk ejteni a már tervezett kártyázást is, ahova azt a két embert (L. R., Cs. I.) hívtam, akik a szavazáskor a legtöbbet segítettek nekem. Mikor a kártyázás után mentünk a buszhoz, a sötétben szembejött velem P. A., én meg olyan átéléssel magyaráztam valamit L. R.-nek, hogy P. A.-t észre se vettem, csak mikor rámköszönt. Erre ő nekem esett Facebookon, hogy miért állok így hozzá. Pár perc után aztán sikerült meggyőzni, hogy nincs semmi gondom vele, egyszerűen csak nem abba az irányba figyeltem és elnézést kért a problémázása miatt.

Pár hete eszembejutott, hogy interjúkkal kellene népszerűsíteni az SZDK-t: mindegyik diákkör szervezőjével beszélgetnék arról, hogy milyen a diákköre, miért jó oda járni, mit csinálnak és a többi. Ezután hasonló témákról beszélgetnék minden diákkörről egy-egy taggal. Az első interjú le is ment, és az SZDK Facebook-oldalán ez a poszt rendelkezik jelenleg az indulás óta a második legnagyobb számú elért emberrel. Tehát az ötlet sikeresnek mondható. Viszont felmerült bennem a pontverseny ötlete is, azaz hogy minden diákkörön a megjelenteknek járna pont aszerint, hogy mennyire aktívak és évvégén a nyertes elismerésben részesülne. Ezt az ötletemet a többi szervező leszavazta, így csak a matek diákkörön lett bevezetve. Történt az is, hogy a legkisebb létszámmal folyó diákkör szervezője beadta a kulcsot: megszünteti a diákkörét, így csak 4 diákkör marad (ezek legalább jól működnek). Viszont ezt csak az igényfelmérés után, a téli szünetben fogom közzétenni, amikor az új diákköröket is közzéteszem, így nem lesz szembetűnő a megszüntetés.

A hétvégén nagy veszekedés bontakozott ki itthon. Tesóm még a szokásostól is bunkóbb beszólása után (megkérdezte, mikor megyek fel apámhoz megsétáltatni a kutyámat, miközben tudja, hogy az ő szemétsége, kavarása miatt is vette vissza apám a kulcsot tőlem, így nem tudok bemenni) lekevertem neki egy pofont. Kicsit túlreagáltam, de megérdemelte. Erre ő elkezdett csapkodni és kirohant a kertbe. Ezután anyám és a férje robogtak le az emeletről és nekem estek. Anyám férje elég bunkón beszólt, majd anyámmal alakult ki veszekedés. Megkaptam tőle, hogy ebben is apámra ütök, mire én felhoztam, hogy nem én voltam az, aki apámat választotta. Ezután még veszekedtünk pár percet, aztán indulni kellett a vízilabdameccsre. Én inkább busszal mentem, mint velük (tőlük is megkaptam, hogy húzzak el) és az uszodában is külön ültünk, majd haza felé újra busszal jöttem. Másnapig nem is nagyon szóltunk egymáshoz. Akkor tesómmal ordítoztunk egyet (reggeliztem volna, de odaült beszólogatni), aztán délelőtt anyámmal kibékültünk.

Megjött az idézés a per következő tárgyalására: karácsony előtt lesz pár nappal... Pont jókor lesz újra balhé...