G. R. játéka és a kihasználás

A hét elején elkezdtem megtudakolni mindenkitől, aki jelentkezett, hogy végül is biztosan jön-e pénteken a Kutatók éjszakájára. A csajnak, aki tetszik (G. R.) az osztályából sajnos az egyik már lemondta, de még ketten maradtak. Ő nem volt fent este a Facebookon, mikor kérdezgettem az embereket, így a barátnőjének írtam. Sajnos kiderült, hogy nagy baj történt. A szülei mégsem engedik el pénteken Budapestre. Sajnáltam őt is, mert elmondásai szerint elég beszűkült állapotban vannak a szülei, de ez a dolog nekem is problémát jelentett: G. R. náluk aludt volna, hiszen kollégista és az utolsó buszjárattal 1 órakor érünk haza, ekkor pedig már nem tudna hazamenni (Budapestről sincs már hozzájuk este busz). Így úgy tűnt, hogy ő sem tud jönni. Az este későbbi részében aztán vele is sikerült beszélnem és mondta, hogy sajnos így nem tud jönni. Azért ebből a helyzetből is ki akartam hozni a maximumot, és a következőt eszeltem ki: mondtam neki, hogy ha szeretne, nálunk nyugodtan elalhat. Két válasz lehetett: ha igent mond, annál jobb lehetőségem nincs is rányomulni. Ha nemet mond (ez volt a valószínűbb és ez is következett be), akkor feltűnés nélkül megtudakolhatom, hogy áll a pasikkal, hiszen feltehetem a kérdést, hogy azért nem akar-e nálunk aludni, mert esetleg van pasija és rosszul venné ki magát a dolog. Ezt meg is kérdeztem és elmondta, hogy "nincsen pasija meg semmi ilyesmi". A lemondott pénteki program ellenére tehát nem záródott rosszul az este, sőt: még arra is megkért, hogy segítsek neki fizikából, mire én rögtön kaptam az alkalmon: mondtam, hogy az egyik osztálytársamnak úgy elmagyaráztam még régebben a fizikát, hogy csillagos ötöst írt (tényleg így volt), és mondtam, hogy ehhez viszont személyesen, órák után kéne találkoznunk, mert Facebookon leírni nem olyan. Ebben meg is egyeztünk. Egy gond volt csak: neki 4-re vissza kell menni a kollégiumba, én viszont éppen az után szoktam ráérni (előtte hétfőn és csütörtökön szakköröm van, szerdán diákkört tartok, ő pénteken utazik haza, tehát csak a kedd marad, viszont a következő keddre elígérkeztem a volt általános iskolámba kihelyezett diákkört tartani). Ki kellett tehát találnom valamit. Ez persze sikerült is, rájöttem, hogy hétfőn az 5. órában, amikor tesi óra van, meg tudok ebédelni, így 6. óra után 2-re el tudok menni a keddi alkalom helyett kihelyezett diákkört tartani a volt iskolámba, és 3-ra vagy nem sokkal utána még a szakkörre is visszaérek (a hétfő G. R.-nek nem lett volna jó 2-től 3-ig, mert 8 órája van). Ezzel a kedd felszabadult számomra és ez G. R.-nek is szabad, tehát sikeresen megbeszéltük a találkozót.

Viszont a szerdai érdeklődésemre csak 10 perccel azután írt vissza, hogy lefeküdtem aludni (jellemző...), én másnap reggel válaszoltam. Közben ő a szerdai diákkör utáni 15-20 percet javasolta, amivel eléggé megijesztett: ennyi idő még a fizika elmagyarázására is kevés, aztán majd én leszek a hibás, ha rosszat ír, és beszélgetni se maradna időnk, hogy el tudjam hívni randira. Ezt az ötletét el is vetettem az idő szűkösségére hivatkozva, így maradt a kedd, ami neki is tökéletes, mert még az utolsó órája is elmarad. Viszont erre a felvetésemre nem válaszolt, hiába teltek a napok. Ezzel megint rámijesztett kicsit, ezek nem túl jó kilátások. Szombat este írni akartam neki, de nem volt fent. Maradt tehát a vasárnap. Ekkor nagy nehezen elcsíptem, de nem sikerült sokat beszélnünk, csak épp a lényeget: a keddet. Arra már nem válaszolt, hogy hozzánk menjünk-e, ahogy azt én javasoltam.

Közben a héten egy másik csaj is megkeresett, hogy órák után magyarázzam el neki a kémiát. Elég jól nézett ki, gondoltam, megér egy próbát, segítettem hát neki. Meg is értette a magyarázataimat, és azt mondta, másnap a diákkörömre is eljön. Ezután hazaérve a Facebook-oldalán láttam, hogy van pasija.

A második diákköröm borzalmasan sikerült. Az előző heti 10 emberből csak 1 fiú jött el. Neki azért elmondtam egy részét annak, amit akkorra szántam. Az érintett nagyon rosszul, hogy 3-an is biztosra mondták, hogy eljönnek (többen lehetségesre), és nem jöttek el. Minek csapnak be? Úgy is feltűnik, hogy nincsenek ott. Nekem olyan terveim is voltak, hogy később esetleg egyetemistákat is hívok, akik régebben nálunk tanultak. De én nem fogom előttük ezt a szégyent felvállalni. Ilyen érdektelenség mellett nincs értelme diákkört tartani. Nagyon kiakadtam. (Nyilván én is hibás vagyok.) Hazaérve a diákköröm zárt Facebook-csoportjában is hangot adtam elégedetlenségemnek. Ezután magukba szálltak, azok, akik becsaptak, és röhelyes indokokkal kezdtek el mentegetőzni nálam: a csaj, aki előző nap még a kémiaszertás mélyéről is elő tudott keríteni, hogy segítsek neki, azt mondta, hogy akart szólni, hogy nem jön, keresett, de nem talált meg, annak ellenére, hogy minden szünetet vagy a saját osztálytermünkben vagy az övékében vagy az aulában töltöttem, a barátnőjével pedig 3 órám közös volt. Egy másik azt mondta, hogy előző este jött rá, hogy fogorvoshoz kell mennie, de vissza akart jönni, viszont az elhúzódott. A harmadik csak simán bocsánatot kért. Kíváncsian várom, mi lesz a következő héten. Többen túlzásnak érezték a kirohanásomat, és kérték, hogy töröljem az állapotkiírást. Miután a többség látta, ezt meg is tettem, hiszen a később belépők tényleg jobb, ha nem látják ezt a gyalázatot.

A Kutatók éjszakájával kapcsolatban is erősen vissza esett az érdeklődés: a múlt heti 10 emberből végül ketten maradtunk, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat a BME-n. Először egy érdekes fizikai kísérleti előadást látogattunk meg, amelyen sok új dolgot megtudhattunk főként a halmazállapot-változásokról, de sok másról is. Egy okostelefonok alkalmazásáról szóló előadás után a kémiai kísérletek következtek. A közel félezer főt befogadni képes előadó teljesen megtelt, érdekes és színes kísérleteket láthattunk. Ezután még megnéztük a BME főépületét és az ott felállított standokat (ezek többek közt mágnesességről, és intelligens anyagokról szóltak), voltunk lángsebességmérésen, beálltunk a BME szélcsatornájába, és a földrengésekről is sok elméleti és gyakorlati (földrengést imitáló rázóasztal, ahova fel lehetett mászni) ismeretet megtudhattunk. Ezen kívül megkaptam a tábori munkát összefoglaló újságot a táborvezető kutatótól még a tavalyi kémiatáborral kapcsolatban. A cikkem ráadásul egy vegyészeti lapban is megjelent, így ebből is kaptam egy tiszteletpéldányt, aminek nagyon örültem.

A hétvégét apámnál töltöttem. Ritka pocsék hétvége volt. Szinte végig a bírósági pereivel zaklatott. Azt akarja, hogy menjek el a bíróságra tanúskodni az ő és anyum között fennálló perben. A gyerektartási perre pedig alá akart velem íratni egy nyilatkozatot, amelyben a mostani szintről lecsökkenti a gyerektartást. Ezt nem írtam alá, azzal az ürüggyel, hogy anyám álláspontját is szeretném meghallgatni. Most a tárgyalásig nem akarok találkozni apámmal, nehogy próbálkozzon még azzal a nyilatkozattal. Ez bő két hét múlva lesz. A másik per tárgyalása pedig hamarosan, és még nem jött idézés, ezért rájöttem, hogy ha nem vesszük át, amikor a postás hozza, akkor lehetőség van 5 napig bemenni érte a postára, közben viszont megtörténik a tárgyalás, viszont így "a bíróság hibájából" (későn küldték az idézést) "sajnos" nem fogok tudni időben az idézésről, így elmenni sem tudok. Már 1-2 hete jött egy levél a címünkre anyumhoz, de apám neve volt rajta, így nem vettük át. Lehetséges, hogy elírták a borítékon a nevet és nekem jött volna. Jogilag viszont ez megint csak nem az én mulasztásom.

Hétfőn az iskolába menet találkoztam véletlenül azzal a csajjal, aki G. R. előtt tetszett, de eléggé visszahúzódó volt, ezért fel is adtam ezt a dolgot. Most viszont meglepően jót dumáltunk és még azt is mondta, hogy valamikor valószínűleg a diákkörömre is benéz. Ezen kicsit meglepődtem.

Iskola után elmentem a volt általános iskolámba kihelyezett diákkört tartani. Meglepődtem, mert arányában igen sokan eljöttek meghallgatni. Jól is sikerült a bemutató, jók voltak a visszajelzések és a volt tanáraimmal is jó volt újra találkozni.

Sikerült végre megejteni G. R.-val a fizikázást. Olyan jól alakultak a dolgok, dumálgattunk is a példák közben, hogy utána a kollégium felé úgy éreztem, hogy van értelme megkérdezni azt, hogy lenne-e kedve valamikor eljönni velem sétálni vagy meginni valamit. És próbálkozásomat siker koronázta. Egyből igent mondott, bár az időpontot még nem sikerült leegyeztetni. Az a gond, hogy neki 4-re kell menni vissza a kollégiumba, nekem viszont hétfőn és csütörtökön szakköröm van iskola után, szerdán diákkört tartok. Pénteken ő utazik haza és vasárnap is későn szokott érkezni. Maradna a kedd, az általában jó is nekem, de jövő héten éppen megyek Budapestre. 4-5 óra után persze minden nap ráérnék szinte. Viszont emiatt már nem aggódok. Olyan még soha nem fordult elő, hogy egy randi azért ne jött volna össze, mert nem találtunk rá időpontot. Ez már a legkisebb lépés. A véletlen pikantériája az, hogy ezek után a buszon rögtön összefutottam az előz csajjal, aki tetszett és most először hátra is jött hozzám (régebben hiába volt mellettem hely, mindig intett nekem, aztán leült legelőre).

Újabb diákkört tartottam. Most 4 ember jött el, ezzel már majdnem elégedett vagyok. A diákkörre G. R. is eljött, akivel a diákkör után megpróbáltam megbeszélni a randi időpontját, de ez nem sikerült. Úgy döntöttem, másnap nem keresem meg, várok pár napot.

Csütörtökön jó hír érkezett: a tanár úr jövő héten csütörtökön nem tart szakkört. Ez persze nem azért jó hír, mert nem szeretném a fizikát, hanem G. R. miatt. Így ugyanis már van egy 4 óra előtti lehetőség is a randira. Ezután felmentem elvinni sétálni a kutyát apumtól. Ebben az időpontban előző héten nem volt otthon, azt hittem, ilyenkor órája van. Hát most nem volt neki. Nagyon féltem tőle, hogy megint alá akarja majd velem íratni a gyerektartásról szóló nyilatkozatot, de szerencsére csak a másik perről beszélt. Sajnos lesz még egy tárgyalás és meg akarnak idézni...

A hétvégén volt az első matekos tehetséggondozási hétvége. Ilyen sokan még nem voltunk az iskolánkból, amióta én járok. Eljött 5 új ember is, köztük két új csaj és egy nagyon okos kilencedikes fiú, akiben szinte önmagamat látom 3 évvel korábban. Megint jókat kártyáztunk, dumáltunk és most már, hogy végre egy év után az én személyemben újra van nagykorú a csapatban, tudtunk a kártyázáshoz sört is venni (idegen városban nem annyira ismerjük az éjjelnapalikat, hogy hol adják ki a sört, ráadásul tavaly én voltam az iskolából az egyetlen fiú).

A hétvégén rá akartam írni G. R.-re, viszont szombat este nagyban kártyáztunk (de egyébként se jött fel Facebookra), vasárnap pedig hiába nézegettem 10 percenként, hogy mikor jön fel, csak azt sikerült elkapni, hogy "5 perce volt aktív". Így majd az iskolában próbálom meg megkeresni.

Így is tettem. A történelemtanár kiengedett minket jelzőkor, és tudtam az enaplóból, hogy G. R.-ék osztálya a tornateremből az osztálytermükbe fog vonulni. Így aztán "véletlenül" a két épületet összekötő folyosón jártam a kicsengetéskor, és nem is kellett sokáig várnom, megjelent G. R. A beszélgetésünk rögtön azzal indult, hogy közölte, a héten nem tud jönni a diákkörömre, mivel akkor van az edzése (érdekes módon múlt héten és előtte még máskor volt az edzés...). Ez viszont nem különösebben volt hatással arra, hogy a már napok óta tervezett kérdést feltegyem: ráér-e csütörtökön suli után a randira (vagy bármely nap, 4-5 után, de ő általában csak az előtt szokott ráérni, az meg nekem egyedül csütörtökön jó). Nem várt választ kaptam: közölte, hogy "sajnos nem ér rá erre a randira, reméli nem baj". Erre én teljesen kiestem a szerepemből, erre a válaszra nem voltam felkészülve, kicsúsztak a kezeim közül a dolgok. Odavágtam neki, hogy "Jól van!" és otthagytam. Sajnos csak később jutott eszembe, hogy meg kellett volna neki mondanom a magamét, mert mégsem kéne szó nélkül hagyni azt, hogy játékszernek tekintve szórakozott velem. Vissza lehet olvasni a régebbi visszautasításaimat, ilyenkor sem a harag vagy a düh beszél belőlem. Képes vagyok reálisan, a lány szemszögéből is látni dolgokat. Jó példa erre, hogy például V. E.-rel vagy K. J.-val azóta is jóban vagyunk, amióta visszautasítottak, mivel tisztességesen tették ezt meg, nem szórakoztak velem, hanem szépen megmondták rögtön normális hangnemben a valóságot. Viszont G. R. rögtön igent mondott a randira, amikor megkérdeztem (ezt még lehetne azzal magyarázni, hogy miután egy órán keresztül magyaráztam neki a fizikát, esetleg nem volt pofája egyből nemet mondani, és mivel gyorsan kellett döntenie - hiszen élőben tettem fel a kérdést -, nem volt ideje átgondolni, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kell elmondania, ha nem akar randizni, így inkább a rövid távon számára könyebb választ választotta), másnap eljött a diákkörömre is, és azután, amikor újra rákérdeztem a randi időpontjára, azt válaszolta, hogy "majd megbeszéljük". Pedig ekkorra már nyilvánvalóan volt ideje átgondolni a dolgokat, nem hirtelen, váratlanul jött neki a kérdés. Ekkorra már nyilvánvalóan tudta, hogy nem akar velem randizni, és csak idő kérdése az, hogy ez kiderüljön, ő mégis becsapott és hazug reményeket ébresztett bennem. Erre pedig nincs magyarázat, nincs mentség, ez a legszemetebb dolog, amit elkövethetett ebben a helyzetben. Ráadásul mivel semmiféle gátlás nincsen benne, viszont a saját boldogulása érdekli, még attól is tartok, hogy visszatér majd a diákkörömre, és a szabályzat szerint én ezt meg sem tilthatom neki (kivéve akkor, ha találok valakit, aki kezdeményez velem szavazást az ő kizárásáról a gimnázium szellemiségéhez nem méltó viselkedés miatt - amire nehéz ráhúzni azt, hogy velem tisztességtelen volt, de nem lehetetlen -, és a szavazáson is a többség a kizárásra szavaz). Jövő héten ráadásul ülést tartok, tartok tőle, hogy oda is eljön.